24/05/2026
„Amikor megmutattam a zenekarnak a Szájbergyereket, emlékszem a dobosunk, Lehoczki Karcsi arcára. Az volt ráírva, hogy „te tényleg ezt akarod játszani koncerten, emberek előtt? Nem nagyon lakodalmas?” „És ha az, az mért gáz?”
Az a lemez – és különösen a Szájbergyerek – nagyon sikeres lett, pedig ezt a fajta, a műfajból kicsit viccet csináló, alternatív lakodalmast akkor még nem ismerte senki. A Csintalan lemez készítése közben körvonalazódott bennem, hogy olyasmi zenét szeretnék csinálni, ami az én zenei kultúrkörnyezetemből tevődik össze. Egy kis sváb faluban, Újhartyánban nőttem fel, ahol rengeteg sramlit és cigányzenét hallgattam, a felmenőim is sramlizenészek voltak. Tudtam, hogy felezett, esztam ritmusban akarom vinni a lemez nagy részét, ami a reggae-t, a skát, a cigányzenét és a sváb sramlit is jellemzi. Aztán erre jött egy dallam, ahhoz kerestem harmóniát, és egyszer csak lakodalmassá alakult minden ok nélkül. Ez egy ok nélküli dal.
Ez is olyan ambivalens lett, mint A kis tehén, aki lógatja a lábát a fa tetején, de sikít és ordít a végén, tehát annyira mégse érzi jól magát, csak szeretné. Itt pedig valami titok van elrejtve. Valaki titkol valamit valakitől, és közben ott ez a kék tó a kacsával, a természetközeli állapot, és hogy ezt a titkot sosem fogjuk meglátni és megmutatni se fogja senki, mégis ezen gondolkodunk egész életünkben, hogy mi is az értelme. Ezen a szálon haladva fel lehet fejteni a szöveget, és bizonyos fokig van is értelme, mégis az a jó benne, hogy nem késztet arra, hogy megfejtsd. Csak hat a kép, hat a hangulat.”
Ma este a Budapest Parkban áll újra össze a Kistehén, Kollár-Klemencz Lászlóval még a feloszláskor beszéltük át a zenekar első 20 évét 20 emblematikus dalban:
https://recorder.blog.hu/2022/04/28/a_kistehen_20_eve_20_dalban_kollar-klemencz_laszlo_interju_feloszlas