22/10/2026
Ami velem maradt – Akik velem utaztak
Egyedül indultam el erre a fél évre, de egyáltalán nem egyedül jártam végig.
Most azokról az apró és nagyobb gesztusokról szeretnék mesélni, amelyek mögött annyi személyes figyelem volt.
Az utazásra készülve sok mindenből egyszerűsítettem. Kevesebb ruha, kevesebb tárgy, kevesebb kényelem. De hát nőből vagyok, és az ápoltsággal kapcsolatos igényeimet nem terveztem ugyanilyen radikálisan leépíteni! 😄
Mintler Tímea, a fodrászom pontosan tudta, hogy ha fél évre elindulok, a hajam akkor is velem jön – és nem mindegy, milyen állapotban kerül vissza hozzá! A lenövés ugyanis nem igazodik az utazási terveimhez. 😄 Timi ezért minden szükséges kelléket, pontos mennyiséget és útmutatást összekészített, hogy bárhol gondoskodhassak róla.
NailArt by Orbán Zsuzsi komplett utazó „körmös” szettel indított útnak. Az első hetekben becsülettel próbálkoztam, aztán beláttam, hogy ehhez sem türelmem, sem kézügyességem nincs. Így végül a természetes körmeimmel kötöttem békét. 😄 De Zsuzsi gondoskodását magammal hoztam.
Éva Háber, a kozmetikusom személyre szabott arcmaszkokat csomagolt, hogy a kezelések nélkül is ápolhassam a bőröm. A stressz és az idő múlása ellen ugyan nem bizonyultak csodafegyvernek, de a bőrömnek jólesett a törődés. 😊
Judit Szabó a testem támogatásáról gondoskodott. Idén szinte kimaradt a nyár az életemből, egyik télből utaztam a másikba. A kevesebb napfény, a megváltozott étkezés és a jelentős súlyvesztés mellett egy idő után ráébredtem, hogy a szervezetem szükségleteire is sokkal tudatosabban kell figyelnem. Judit már indulás előtt összeállította a vitamincsomagomat, és amikor az utazás során további segítségre volt szükségem, a távolság ellenére azonnal rendelkezésemre állt. Utánajárt a lehetőségeknek, és az aktuális szükségleteimhez igazította a csomagomat.
Jó érzés volt tudni, hogy valaki ilyen figyelemmel gondoskodik rólam.🥰
Rapi Kati Londonban a sok költözés és bizonytalanság közepette nyitott ajtót nekem. Meghallgatott, amikor szükségem volt rá, és időnként bekapcsolódhattam az életébe. Nem szervezte át miattam a mindennapjait, egyszerűen helyet kínált bennük. Így nemcsak Londonban élhettem, hanem egy kicsit a londoniak életét is élhettem. És amikor nagyon egyedül éreztem magam, tudtam, hogy van hová kapcsolódnom.🥰
Lipkovics Zsuzsa Dudónak köszönhetem. Zsuzsa hitelessége garancia volt számomra, hogy bizalommal fordulhatok Olgához. Az utcai támadás után Olga segített feldolgozni a történteket, de ennél többet is kaptam: otthonokba, emberi kapcsolatokba, Dél-Afrika hétköznapi életébe vezetett be. A félelem mellett újra teret kapott a kíváncsiságom is.🥰
Nyiri Helga - SorsHangoló már indulás előtt tudta, milyen útra készülök. És végig érezhettem a figyelmét, akár egy-egy posztomra adott reflexióján keresztül.
Megadta azt a lehetőséget, hogy ha a saját önreflexióm egyszer elérné a határait, bárhonnan kereshetem. Ez a lehetőség is biztonságot adott. Amikor pedig hazatérve valóban szükségem lett rá, ott volt.🤍
Két korábbi ügyfelemnek különösen hálás vagyok. Bevallom, némi szakmai büszkeséggel! 😊 Olyan érzékenységgel és önreflexióval fordultak felém, hogy a legjobb pillanatokban éppen azokat a kérdéseket tették fel nekem, amelyeket egykor én tettem fel nekik. Néha mosolyogtam, néha meghatódtam: Milyen fantasztikusan jól képzett ügyfeleim vannak! ❤️ És milyen jó, hogy a közös munkából ilyen kölcsönös, szinte baráti kapcsolódás születhetett.
Marcellnek külön köszönöm, hogy miközben én tudatosan távol tartottam magam a közösségi médiától és a napi hírektől, ő továbbra is gondoskodott arról, hogy az írásaim megjelenjenek a felületeimen és a honlapomon. Ahogy már évek óta, most is türelemmel kezelte az utolsó pillanatban érkező posztjaimat, módosításaimat és az időnként újragondolt mondataimat. 😄 Így én az élményekre és az írásra figyelhettem, a megjelenésükről pedig ő gondoskodott.
Zsófi és Gabi meglátogattak Londonban. 🥰
Mások időnként egy-egy üzenettel jelezték, hogy gondolnak rám.
Avidor András a BNI kapcsolati hálóját ajánlotta fel, hogy legyen kihez fordulnom, ha szükségem lenne rá.
És voltak, akik indulás előtt apró ajándékokat adtak, hogy velem legyenek az úton. Marokkövek, karkötők, egy üvegangyal, egy meteorit darab, egy régi barátság emléke. Mind egy kis ereklyés dobozban utaztak velem kontinenseken át.
Egy kis doboznyi otthon. Egy kis doboznyi emberi kapcsolódás. ❤️
Különösen hálás vagyok azért a rengeteg időért és figyelemért is, amit az utam során kaptam. A hosszú beszélgetésekért, a meghallgatásért, az együttérzésért és azokért a pillanatokért, amikor valakinek a jelenléte egyszerűen megtartott. Amikor nem tanácsokra vagy megoldásokra volt szükségem, hanem arra, hogy megoszthassam mindazt, amit átéltem.
Ezt is hálával őrzöm.❤️
És a legfontosabb része ennek a történetnek: a 𝗰𝘀𝗮𝗹𝗮́𝗱𝗼𝗺.❤️
Mert miközben én a világ másik felén jártam a saját utamat, ők itthon élték tovább a sajátjukat, alkalmazkodva ahhoz, hogy fél évig nem vagyok jelen a megszokott módon. A mindennapokat tovább kellett vinni, a feladatokat megoldani, és mindannyiunknak meg kellett találnia a helyét ebben az új helyzetben.
Köszönöm nekik, hogy ezt vállalták. ❤️ Apámnak és férjemnek pedig külön köszönöm az anyagi támogatást, amely nélkül ez az utazás nem valósulhatott volna meg.
Most, hogy visszatekintek, nemcsak azt látom, mennyi mindent kaptam, hanem azt is, hogy miért jelentett mindez olyan sokat.
Mert mindegyik történet mögött ott volt valaki, aki észrevette, mire van szükségem ahhoz, hogy a saját utamat járhassam.
Nem helyettem tették meg a lépéseket. Azt adták hozzá, amit ők tudtak, hogy én megtehessem a sajátjaimat. És mindeközben megmaradhattam a saját utam főszereplőjének.
Talán ez az egyik legszebb dolog, amit egymásnak adhatunk: a figyelmünkkel hozzájárulni ahhoz, hogy a másik a saját életét élhesse.
𝗞𝗼̈𝘀𝘇𝗼̈𝗻𝗼̈𝗺 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗮𝗻𝗻𝘆𝗶𝗼́𝘁𝗼𝗸𝗻𝗮𝗸, 𝗮𝗸𝗶𝗸 𝘃𝗮𝗹𝗮𝗺𝗶𝗹𝘆𝗲𝗻 𝗺𝗼́𝗱𝗼𝗻 𝘃𝗲𝗹𝗲𝗺 𝘃𝗼𝗹𝘁𝗮𝘁𝗼𝗸 𝗲𝘇𝗲𝗻 𝗮𝘇 𝘂́𝘁𝗼𝗻.
𝗔 𝗳𝗲́𝗹 𝗲́𝘃 𝘃𝗲́𝗴𝗲𝘁 𝗲́𝗿𝘁, 𝗱𝗲 𝗮𝗺𝗶𝘁 𝘁𝗼̋𝗹𝗲𝘁𝗲𝗸 𝗸𝗮𝗽𝘁𝗮𝗺, 𝘃𝗲𝗹𝗲𝗺 𝗺𝗮𝗿𝗮𝗱𝘁. ❤️
#